Ne nézd a külsőt a foglalkozást

A példás arcot a szép vonást.

Kettőt nézz csupán  a kezet, és szívet,

 A kezet mely dolgozik a szívet mely szeret!

Ne a külsőt nézd, az megtéveszthet,

Ne a gazdagságot nézd, az elveszíthet...

Keress valakit aki megnevettet,

Keres valakit aki a szívedben mosolyt kelt...

Az ember nem akkor hal meg,
amikor örökre be csukja a szemét,
hanem, amikor elveszíti élete értelmét.

Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik,
Hulló könnyeid is szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek tova szállnak,
Úgy gyűlnek szívedben a gondok, és árnyak.

Rövid az élet,mégis sok a könnye,
Ha Te mosolyogsz, a másét is töröld le!
Mert ahogy Te szeretsz, úgy szeretnek mások!
Úgy lesz ellenséged,úgy lesz barátod!

És kit párodul melléd rendel az ég,
Becsüld meg, s erősen szorítsd meg kezét!
És ha minden álmod valósággá válik,
Ezt akkor se feledd: Légy jó mindhalálig!

A barátaid a szíved egy része,
ha kitépnék őket holtan esnél össze!

Az embernek nem az az igazi otthona ahol él,
Hanem ahol jól érzi magát,és igazi társra talál.

Senki sem érdemli meg a könnyeidet,
Aki pedig meg érdemli, nem fog sírásra késztetni.

Lehet, hogy csak egy ember vagy a világon,
De valakinek Te jelented az egész világot.

Megcélozni a legszebb álmot,
Ki nevetni a világot,
Gyűjteni a barátságot,
mindig szeretni és remélni,
Így érdemes a Földön élni!

Ha valaki gondol rád annak fontos vagy,
Ha valaki sokat gondol rád az szeret!
S ha valaki az álmait is neked adja,
 Az az életét is megosztaná veled!

Napsugárral simogatnak bárányfelhős angyalok,
kéklő égen, fehér fények párnacsatát csapnak ott.
Zöld ruhában lejt lent a táj, s mutatja a divatot,
 szirmot szórva, álmodozva, elmerengnek a napon.

Popper Péter

A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!

A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában.

Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserű élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek.

A lelkünk teljes kitárulkozása még a legbizalmasabb kapcsolatban sem ajánlatos. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyes titkai legyenek.

Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyűlölködő elutasítás nem.